2016. május 31.

A jogszabályokban és a gyakorlatban előforduló nők elleni diszkrimináció feltárására létrehozott ENSZ Munkacsoport magyarországi látogatása

Budapest (2016. május 27.) – Tíznapos magyarországi látogatásának végén, melynek során a szakértői csoport Budapesten, Egerben, Bicskén és Pécsett tartott találkozókat, a csoport vezetője Frances Raday a következő nyilatkozatot tette:

„Először is szeretném kifejezni őszinte elismerésemet Magyarország Kormányának, hogy meghívták a Munkacsoportot az országlátogatás lefolytatására és köszönöm a teljes körű együttműködést. Szeretnék köszönetet mondani a beszélgetéseink összes résztvevőjének, a központi és helyi szintű kormányzati tisztviselőknek, az állami intézmények képviselőinek, ellenzéki es kormánypárti parlamenti képviselőnőknek, a civil társadalom tagjainak, beleértve a női szervezeteket, a felsőoktatási szakértőknek, szakszervezeti képviselőknek és azoknak a nőknek, akik egyénileg osztották meg velem és az ENSZ képviselőivel a tapasztalataikat.

Kontextus
A munkacsoport látogatására azután került sor, hogy Magyarországon a 2011. évi Alaptörvényre vonatkozó számos módosítás keretet szabott a nők emberi jogaira vonatkozó normatív környezetnek. Az Alaptörvény biztosítja, hogy a nők és a férfiak egyenlő jogokkal rendelkezzenek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, és/vagy a szülő-gyermek viszony. Magyarország ösztönzi a gyermekvállalást. Biztosítja továbbá az élethez és az emberi méltósághoz való jogot, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.

A nemek egyenlőségére és a család védelmére vonatkozó rendelkezéseket egyaránt az Alaptörvény tartalmazza. A munkacsoport elismeri, hogy a család a társadalom természetes és alapvető egysége és mint ilyen jogosult a társadalom és az állam általi védelemre. Azt is hangsúlyozza azonban, hogy a család konzervatív formáját, amelynek, mint a nemzet fennmaradásához elengedhetetlen elemnek a védelme garantált, nem lenne szabad szembeállítani a nők politikai, gazdasági és társadalmi jogaival és a nők szerepének megerősítésével. A munkacsoport a nők emberi jogainak megvalósítását és a nők szerepének megerősítését az élet minden területén elengedhetetlennek tartja a családok jólétéhez. Azt is hangsúlyozza, hogy a család kialakítását úgy kell értelmezni, hogy az magába foglalja a családoknak a nemzetközi emberi jogi dokumentumokban elismert sokszínűségét, illetve, hogy ez soha nem használható fel arra, hogy aláássák a nők reproduktív jogait.

Jogalkotási, intézményi és szakpolitikai keretek 
Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény jó eszköznek tekinthető, de nincs olyan független intézmény, amely kifejezetten a nők jogaival és szerepük megerősítésével foglalkozna. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság a nőket a 20 védett csoport egyikeként kezeli. Az Alapvető Jogok Biztosa, mint a független nemzeti emberi jogi intézmény, a mandátumánál fogva a nők jogait a legsérülékenyebb társadalmi csoportok jogai között kezeli.  Mindkét intézménybe nagyon kevés panasz érkezik a nők elleni hátrányos megkülönböztetésre hivatkozva. Jelenleg az Országgyűlésben a Kulturális Bizottságon belül működik a Női Méltóság Albizottság. Az minisztériumközi Emberi Jogi Munkacsoport keretében működik a nők jogaival foglalkozó alcsoport. Az ENSZ munkacsoport sajnálja, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság és az Alapvető Jogok Biztosának intézményi keretei között a nők elleni diszkrimináció kérdése és a nők szerepének megerősítése magas szinten nem látható, mint önálló célkitűzés, a Fenntartható Fejlődési Célokban elfogadott stratégiával összhangban. A nőket és lányokat nem csupán a hátrányos helyzetű csoportok egyikének kell tekinteni, mivel ők horizontálisan megjelennek minden más csoportban, és egyedülállóak abban a tekintetben, hogy mind strukturális, mind pedig identitás-diszkriminációt elszenvednek. 

A szakértői csoport tapasztalata szerint ezen antidiszkriminációs rendelkezések megvalósítása nem kellő mértékű ahhoz, hogy a gyakorlatban kiküszöbölje a nők elleni diszkriminációt. Míg Magyarország 188 ország közül a 44. helyen áll a Humán Fejlettségi Mutató (HDI) szerint, le van maradva a Társadalmi nemek közötti bérszakadék (Gender Gap) mutató szerint (99-edik 145 ország közül). 
A kormány társadalmi nemek egyenlőségének politikája, amelyet a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét Elősegítő Nemzeti Stratégia – Irányok és célok 2010-2021 tartalmaz, szilárd alapot képezhet a társadalmi nemek egyenlőségének előmozdításához. A munkacsoport megfigyelése szerint azonban mindezideig a kormány a fő hangsúlyt a munka, a magánélet és a családi élet összeegyeztetése célkitűzésének előmozdítására és a családon belüli erőszak megelőzésére helyezte. A Nemzeti Stratégia egyéb elemei, így a nők és férfiak egyenlő gazdasági függetlenségének elérése, a nők és férfiak közötti bérszakadék megszüntetése, a női szegénység és a nők egészségének kérdései; a nők és férfiak aránytalan részvételének csökkentése a politikai és a gazdasági döntéshozásban; és a társadalmi nemekhez kapcsolódó sztereotípiák felszámolása nem kaptak kellő figyelmet. A munkacsoport felhívja a figyelmet arra, hogy e célok elérése elengedhetetlen ahhoz, hogy megvalósuljon a nők szerepének megerősítése.

Politikai és közélet
A nők képviselete az Országgyűlésben 10%, ami a legalacsonyabb az EU-ban és világszinten is a legalacsonyabbak közé tartozik, így Magyarország a 153. helyen áll. A 9 tagú kormányban egy nő sincs. A megyei közgyűlésekben a nők aránya 12% és nincs egy megyei közgyűlés elnöknő sem. A helyi képviselőtestületekben a nők aránya 20%, azonban ez az arány inkább a kisebb településeken magától értetődő. Jelenleg a magyar európai parlamenti képviselők 19%-a nő, ami a legalacsonyabbak közé tartozik.
A nők kirívóan alacsony képviselete az Országgyűlésben és hiányuk a kormányban azt mutatja, hogy egyértelműen hiányzik a nők szerepének megerősítésére irányuló politikai akarat. Az Országgyűlés több alkalommal elutasította a nők képviseletének növelését célzó átmeneti különleges intézkedések bevezetésére irányuló javaslatokat. Ez annak ellenére történt így, hogy egy 2010-es közvélemény-kutatás szerint 54%-os többség  támogatná a női képviseleti kvótát a politikában és csak 35% ellenzi. E tekintetben a munkacsoport sürgeti a kormányzatot, hogy különleges átmeneti intézkedéseket vezessen be, az Alaptörvény rendelkezésének megfelelően, a nők képviseletének növelése érdekében az Országgyűlésben, a kormányban, a megyei közgyűlésekben és a helyi képviselőtestületekben. Ez elérhető akár jogalkotással, akár pártpolitikai úton, és a jelenlegi politikai helyzetben a kormányzó párt meghatározó szerepet játszhat a változás elindításában és a nők szerepének megerősítésében. 

A munkacsoport továbbá a nők átható és súlyos sztereotipizálását észlelte, ami kétségtelenül hozzájárul a politikai részvételük alacsony szintjéhez. E tekintetben a munkacsoport riasztónak találta, hogy egyes köztisztviselők a megnyilatkozásaik során legitimizálják és megindokolják a nők alacsony politikai részvételi arányát. A nők és férfiak társadalmi nemi szerepeinek diszkriminatív és patriarchális minősítését összegzi az Országgyűlés Elnökének az a beszéde egy 2015. decemberi fontos pártrendezvényen, amelyben arra utalt, hogy a nők helye otthon van, nem a politikában – amit nagy taps fogadott. Amikor a magyar nők mégis belépnek a politikai arénába, erősen szexista intézményi kultúrával kell szembenézniük, melyre számos igen szélsőséges példával találkoztunk. A munkacsoport aggodalmát fejezi ki továbbá amiatt, hogy politikusok és vezető kormánytisztviselők részéről gyűlöletkelő kijelentések hangzottak el szexuális és társadalmi nemi kisebbségek ellen. A munkacsoport a házszabály es a Parlamentről szóló törvény  gyűlöletbeszédre vonatkozó rendelkezéseinek módosítását javasolja, hogy a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösség méltóságát sértő szóhasználattal élő vagy ilyen bántó kifejezéseket használó országgyűlési képviselők pénzbüntetése vagy az eljárásból való kizárása mellett a nők és a LMBTI személyek méltóságát sértő szexista és bántó nyelvhasználatot és kifejezéseket is büntessék.

Az igazságszolgáltatásban a nők képviselete nagyon jó, beleértve a vezető tisztségeket is. A Kúria bíráinak csaknem 50%-a nő és a bíróságokon 69% a női bírák aránya. Az Alkotmánybíróság Országgyűlés által kinevezett 15 tagja között csak egy nő van. A munkacsoport azt javasolja, hogy az Alkotmánybíróság új tagjainak jelölése során a nők és férfiak aránya kiegyensúlyozottabban jelenjen meg. 
A nők elleni diszkrimináció felszámolásában és a nők szerepének megerősítésében a női civil szervezeteknek meghatározó szerepet kell játszaniuk, felölelve a nők életének különböző aspektusait, beleértve mind a szolgáltató és jóléti célokat, mind pedig az átalakító erejű politikai és gazdasági programokat. A jogvédők helyzetével foglalkozó Különleges Jelentéstevő 2016. februári látogatását követően kiadott megállapításaival összhangban, amelyben kitért a Norvég Civil Alap kedvezményezett szervezeteinek zaklatására és megbélyegzésére, mi is megállapítottuk, hogy többek között a transzformatív programot képviselő női civil szervezetek valamint az LMBTI és kisebbségi érdekeket képviselő civil szervezetek is zaklatást szenvedtek el és marginalizációnak voltak egyes esetekben kitéve, és vezető kormányképviselők és politikusok azzal vádolják őket, hogy politikailag motivált és ellenséges programot valósítanak meg. Sőt 2013-ban arról számolt be a média, hogy négy jelentős női transzformatív emberi jogi civil szervezet felkerült a kormány 13 civil szervezetet tartalmazó feketelistájára.
Tudományos kutatások eredményei szerint a kormányzati támogatás előnyben részesíti a nacionalista és konzervatív programokra épülő női civil szervezeteket. A munkacsoport következésképpen ragaszkodik ahhoz, hogy a legjelentősebb női transzformatív emberi jogi civil szervezetek kapjanak jelentős szerepet, méltányos arányban részesüljenek a civil szervezetek részére juttatott támogatásokból és teljes mértékben beépülhessenek a kormányzati konzultációs és monitoring folyamatokba.

Gazdasági és társadalmi élet
Látogatásunk során azt észleltük, hogy a nőknek a gazdasági és a társadalmi életben való részvételét is beárnyékolja a nőkkel kapcsolatos sztereotip és atyáskodó hozzáállás, ami áthatja a magatartást és a beszédmódot is, mint például a nőkre, mint a „gyengébb nemre” történő hivatkozás. A nők alacsony képviselete bizonyos médiaprogramokban szinte láthatatlanná teszi őket. A TV és a rádió hírműsoraiban az interjúalanyoknak és a riportereknek csak 20%-a nő. A munkacsoport üdvözli a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság által betöltött ellenőrző szerepet és azt, hogy bírságokat szabtak ki, amikor a szexuális erőszakkal foglalkozó riportokban megsértették a nők méltóságát.

Az oktatáshoz való jog
Ami az iskolai oktatást illeti, szakértői csoportunk üdvözli azt a tényt, hogy Magyarországon mind a fiúk, mind pedig a lányok számára magas szintű oktatás áll rendelkezésre, ami újonnan már 3 éves kortól kötelező, és a középfokú oktatást befejezők aránya jelentősen magasabb, mint az OECD átlaga. Az iskolai tananyagot illetően a női és férfi szerepekre vonatkozó sztereotípiák lebontására irányuló hangsúly jelentős mértékben csökkent, azzal összefüggésben, hogy a beszámolók szerint a konzervatív családi értékek irányába történt elmozdulás. A hit- vagy – alternatívaként – erkölcstan 6 éves kortól kötelező egészen a középiskola befejezéséig, és az oktatási ágazatban dolgozó beszélgetőpartnereinktől arról értesültünk, hogy az új tankönyvek számos sztereotípiát tartalmaznak a női és férfi szerepekkel kapcsolatban, a nőket szinte kizárólag anyaként és feleségként mutatják be, egyes esetekben pedig az anyákat az apáknál kevésbé intelligensnek ábrázolják. A munkacsoport erőteljesen sürgeti a kormányzatot, hogy az iskolai tankönyvekből távolítsanak el minden, a női és férfi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiát és vezessenek be az iskolákban és a tanárképzésben hatékony oktatási programokat az etnikai és a gender alapú diszkrimináció megszüntetésére.

A roma kisebbséghez tartozó gyermekek nagy számban szegregáltak olyan iskolákban, amelyek alacsonyabb színvonalúak, és továbbra is aránytalanul nagy számban helyezik el őket tanulási nehézséggel küzdő tanulókkal foglalkozó iskolákban. Ezzel szemben szakértői csoportunk nagyra értékeli az általunk meglátogatott Gandhi Gimnáziumban a roma tanulók részére megvalósított kulturális gazdagító programot és kitűnő oktatást, ahol többek között a korai terhességen átesett lányok reintegrációjára működik egy mintaértékű modell. Az iskola továbbtanulási rátája csaknem 100%-os a végzettek felsőoktatási egyetemi és szakképzési továbbtanulását figyelembe véve. Közülük a végzettek 50%-a – többségükben lányok – egyetemen folytatják tanulmányaikat. 
Munkacsoportunkat mély aggodalommal töltötte el, hogy roma származású nők arról számoltak be, hogy az egyetemi kampuszon több alkalommal diszkriminációval és ellenségességgel szembesültek. A munkacsoport sürgeti, hogy a kormány fordítson további erőforrásokat a hátrányos helyzetű gyermekek oktatására, beleértve a roma gyermekeket is, és biztosítsa azt, hogy a roma származású lányok és fiúk ne szegregálódjanak alacsonyabb minőségű oktatási intézményekben, valamint fordítson erőforrásokat a roma tanulók oktatására és arra, hogy megfelelő munkalehetőségeket kapjanak.

A nők magasabb arányban fejeznek be felsőoktatási tanulmányokat, mint a férfiak.  Ezzel szemben a legmagasabb szintű felsőoktatási és akadémiai fokozatok és rangok tekintetében a nők részesedése meredeken zuhan: csak a PhD. végzettséggel rendelkezők 37%-a, az egyetemi professzorok 14%-a és a Tudományos Akadémia tagjainak 3,5%-a nő, az egyetemi rektorok között pedig alig akad nő. A munkacsoport azt javasolja a kormányzatnak, hogy építsen a nők és lányok kitűnő oktatási eredményeire, nyújtson mentorálást olyan hallgatónők részére, akik PhD. fokozatot szeretnének elérni, és támogassa a képzettséggel rendelkező nők professzori és rektori kinevezését.
A kormányzat e területen közvetlen szerepet játszhat, mivel az Oktatási Miniszter nevezi ki a rektorokat, akik viszont felelősek azért, hogy az egyetem oktatói körében megvalósítsák a nők és férfiak aránya kiegyensúlyozásának programját. Ezen felül, mivel a női hallgatók a bölcsészettudományok területén koncentrálódnak, a szakértői csoport javasolja a női hallgatók részvételének ösztönzését más területeken is.

Család és munka
A családok támogatása valamint a munka és a családi élet integrálása a jelenlegi kormány genderpolitikájának központi eleme. E politika motivációja láthatóan elsődlegesen ahhoz a kifejezett alkotmányos garanciához kapcsolódik, amely a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját védi, és az alacsony születési rátával függ össze. A születési ráta növelését célzó intézkedések között a kormány 2015-ben programot indított a három vagy több gyermekkel rendelkező családok részére biztosított lakásvásárlási támogatások és az ehhez kapcsolódó kölcsönök formájában, és úgy értesültünk, hogy ebbe az egyedülálló szülők is beletartoznak.

Széles körben fejlődtek a munka és a család integrációját biztosító intézkedések. A társadalombiztosítás finanszírozásával a fizetés jelentős százalékát fizetik ki a 24 hetes szülési szabadság, az ötnapos apasági szabadság és a legfeljebb hároméves gyermekgondozási segély időtartama alatt. A szakértői csoport azt ajánlja, hogy az ILO egyezményekkel összhangban nők részére a kötelező szülési szabadság minimálisan 14 hét legyen, aztán pedig a magyar jogszabály szerinti 24 hétből fennmaradó részt a szülők szabad döntése szerint az anya vagy az apa vehesse igénybe. Továbbá pedig, annak érdekében, hogy az apákat ösztönözzék a szabadság igénybevételére, azt ajánljuk, hogy kifejezetten apák részére álljon rendelkezésre egy független fizetett gyermekgondozási szabadság, összhangban a munkacsoportnak a 2014. évi gazdasági és társadalmi életről szóló jelentésében tett ajánlásaival.

A munkacsoport elismeri továbbá, hogy a kormány nagyvonalú rendelkezéseket vezetett be a gyermekek után járó juttatások terén, ami lehetővé teszi – különösen a nagycsaládos – szülők számára, hogy választhassanak a munka és a magánélet egyensúlyának megteremtése terén: adókedvezmény vehető igénybe legfeljebb öt évig (a harmadik gyermekkel). Minden szülő részesül egy kisösszegű rögzített családi pótlékban. 
Szakértői csoportunk megjegyzi, hogy a fizetés szülési szabadság idejére fizetett hányada és a személyi jövedelemadóból levonható kedvezmény megfelelő mértékű a közepes és a magas jövedelemmel rendelkezők, de nem az alacsony jövedelmű szülők számára. A mai gazdasági környezetben, amelyben egy elfogadható életszínvonal biztosításához és a család elszegényedésének elkerüléséhez – a társadalom egy kiemelkedően magas jövedelmű kisebb hányadát leszámítva – két kereső szükséges, olyan intézkedésekre van szükség, amelyek támogatják az alacsony jövedelmű, gyermeket nevelő nők munkavállalását. A csoport felkéri a kormányt arra, hogy hozzon a kisebb családok számára is kedvező intézkedéseket, továbbá találjon megoldást arra, hogy az intézkedések az alacsony jövedelmű családokat is segítsék, például az adókedvezmény mellett egyéb támogatás biztosításával. 
A csoport nagyra értékeli az óvodai programot, melynek célja az, hogy három hónapostól hatéves korig ingyenes napközi elhelyezést biztosítson a gyermekek számára, beleértve az ingyenes étkeztetést is. Ugyanakkor több alacsony jövedelmű szülő is szóvá tette, hogy fizetniük kell a gyermek étkeztetéséért, mert nem felelnek meg a kritériumoknak. Továbbá a kormány erőfeszítései ellenére a három évnél fiatalabb gyermekeknek mindössze 17%-a jár bölcsődébe vagy óvodába, és a megkérdezett hivatalos személyek szerint nincs is elég bölcsődei hely, ami hátrányosan érinti az alacsony jövedelmű szülőket, akik nem tudják finanszírozni a magánintézményekben történő elhelyezést. A csoport értékeli, hogy a kormány továbbra is igyekszik növelni a bölcsődei és óvodai férőhelyek számát, és felkéri a kormányt arra, hogy – a magas jövedelmű szülők kivételével – saját irányelveivel összhangban biztosítsa az ingyenes elhelyezés lehetőségét, attól függetlenül, hogy hány gyermek van a családban.

Az ILO statisztikái szerint a nők aránya a munkaerőpiacon (47,4 százalékos) továbbra is alacsony. A nemek közötti különbség 15,7%, a gyermeket nevelő és gyermektelen nők foglalkoztatása közötti különbség pedig a második legnagyobb az Európai Unióban . Kormànyzati tàrgyalópartnereink ùgy tàjékoztattak, hogy az adataik szerint a nők részvételi arànya a munkaerőpiacon most 58%-os, így a nemek közötti különbség csökkent. A nők alacsonyabb munkaerőpiaci részvételének több oka van: nem megfelelő a gyermekgondozást nyújtó létesítmények száma, a nők nehezen találnak részidős vagy rugalmas munkaidőben végezhető munkát, a hosszù gyermekgondozàsi szabadsàg utàn nehezebb a munkàba való reintegràció, az idős nők korán kilépnek a munkaerőpiacról, a nem bevételtermelő tevékenységek elosztása aránytalan, hiszen a nők végzik a háztartási munkák és a gyermeknevelés 80 százalékát, miközben a férfiaknak mindössze 2,5 százaléka megy gyesre. Ami a kormányzati politikát illeti, mind a központi retorika, mind a szülési szabadsághoz kapcsolódó intézkedések vegyes üzeneteket közvetítenek: egyrészt idealizálják a nők azon szerepét, hogy otthon maradjanak és legalább három gyermeket neveljenek fel, másrészt elismerik, hogy anyagi okokból a nők is kénytelenek munkát vállalni. A munkacsoport azt javasolja, hogy a kisgyermeket nevelő szülők részidős elhelyezkedésének további támogatása mellett a kormány ismerje el, hogy a részidős állás nem feltétlenül biztosít sem megfelelő jövedelmet, sem megfelelő szakmai kilátásokat a nők számára, ezért helyezzen hangsúlyt a rugalmas munkaidő és a távmunka támogatására is. 

A nők és férfiak fizetése közötti különbség az Eurostat adatai szerint 15%, amely az EU àtlagnàl alacsonyabb. Ez a standard számítási mód, azonban vannak ennél alacsonyabb és magasabb értéket produkáló számítások is. A jogszabályok szerint azonos értékű munkáért azonos fizetés jár, és bár került néhány ezzel kapcsolatos ügy az Egyenlő Bánásmód Hatóság és a munkaügyi bíróságok elé, valójában nem tűnik úgy, hogy a kormány foglalkozna a kérdéssel, és nincs olyan intézményi rendelkezés, amely a teljesítményalapú értékelés támogatásán keresztül nemtől függetlenül biztosítaná a fizetések egyenlőségét. A szakértői csoport azt javasolja, hogy a nemek közötti fizetési különbség csökkentése érdekében a kormány intézményein keresztül támogassa a nemtől független, teljesítményalapú értékelést, az ILO és a munkacsoport ajánlásával összhangban.
Továbbá a foglalkoztatás terén a nők ellen irányuló diszkrimináció ritkán jelenik meg önálló problémaként a bíróságokon, és a nők általában nem tudnak arról, hogy jogosultak az azonos bánásmódhoz és lehetőségekhez való joguk érvényesítéséhez a foglalkoztatás minden vonatkozásában. A munkacsoport javasolja olyan programok kezdeményezését, amelyek felhívják a munkaadók, az ügyvédek és a bírók figyelmét a foglalkoztatás terén a nők ellen irányuló diszkrimináció tilalmára, valamint az ilyen jogsértéssel szembeni jogorvoslati lehetőségek bővítése révén ösztönzik a nőket a munkahelyi diszkriminàció elleni hatékonyabb fellépésre, és az Egyenlő Bànàsmód Hatósàg hatàsköreinek bővítése àltal, például végrehajtható okirat kibocsátására és büntető kártérítés alkalmazására az Egyenlő Bánásmód Hatóság és a bíróságok által.
A szakértői csoport üdvözli azt a tényt, hogy Magyarországon a vezetői pozícióban dolgozók negyven százaléka nő, ami nagyon jó arány az Európai Unióban. Ugyanakkor egy közelmúltban végzett, 86 vezető vállalatra kiterjedő kutatás szerint a vezérigazgatóknak mindössze 9 százaléka nő, és a felső két vezetői szinten is csak 17 százalékban képviseltetik magukat. A felsőfokú végzettségű nők nagy száma ellenére a vállalatok igazgatótanácsában mindössze 18 százalékban képviseltetik magukat a nők, ugyanez az adat uniós szinten 23 százalék.
A mezőgazdaságban a családi gazdaságok 26 százalékát vezeti nő, miközben az ugyanezen gazdaságokban dolgozók hetven százaléka nő. A csoport felhívja a kormány figyelmét arra a követendő gyakorlatra, hogy egyes országok kvótarendszerrel próbálják növelni a köz- és a magánszektorban működő vállalatoknál felsővezetői pozíciót betöltő nők számát, és speciális pénzügyi támogatást nyújtanak a nők tulajdonában lévő vállalkozásoknak, vagy bizonyos közbeszerzési eljárások során előnyben részesítik azokat.

A roma nők a társadalmi és a gazdasági életben egyaránt jelentős mértékű többszörös diszkrimináció alanyai.   Tragikus, hogy a felsőfokú végzettségű roma fiatalok is hátrányos megkülönböztetéssel szembesülnek a munkaerőpiacon, és többségük nem tud elhelyezkedni a végzettségüknek vagy szakképzettségüknek megfelelő állásban. A roma nőket ráadásul a roma közösségeknek a nők szerepével kapcsolatos konzervatív felfogása is korlátozza.  Ennek tükrében lenyűgöző azoknak a nőknek a kiemelkedő vezetői vagy sikertörténete, akik sikeres karriert építettek szakemberként, vállalkozóként vagy a regionális közszférában.
A munkacsoport ellátogatott az egri idősek otthonába, amely egy, az unió által finanszírozott program keretében roma nőket alkalmazott – örömmel láttuk, hogy ezek a nők megtalálták a helyüket a csapatban, és pozíciójukat a program vége után is megőrizték. A munkacsoport javasolja további olyan programok indítását, melyek célja a roma nők és más hátrányos helyzetű csoporthoz tartozó nők bevezetése a munkaerőpiacra, például fizetésük finanszírozásával az első néhány hónapban, a rendkívül sikeres „Nő az esély” programhoz hasonlóan.

Az egészséghez való jog 
Szakértői csoportunk aggasztónak tartja, hogy azok a munkanélküliek, akik nem tudják fizetni társadalombiztosítási hozzájárulásukat, elveszítik a lehetőséget arra, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vegyék, ideértve például a a mellrákszűrést vagy a petefészek- ràkszűrést. A munkacsoport megjegyzi, hogy mivel a nők között magas a munkanélküliek aránya, az a veszély fenyegeti őket, hogy az egészségbiztosító rendszer szükség esetén nem fedezi ellátásuk költségeit. A munkacsoport sürgeti az egészségügyi alapellátás átfogó biztosítási fedezését.

A nők reproduktív egészségének tekintetében a csoport információi szerint a nők nem mindig férnek hozzá a sürgősségi fogamzásgátlás lehetőségéhez, mivel ehhez orvosi vény szükséges. Az élet fogantatástól kezdődő alkotmányos védelme és a magzati élet védelméről szóló törvény fényében úgy tájékoztattak beszélgetőpartnereink, hogy az abortuszt kérő nők sok esetben tapasztalnak ellenséges magatartást a kötelezően előírt háromnapos várakozási időszakban tartott tanácsadás során, ami ellentmond a WHO javaslatainak és a munkacsoport 2016-os egészségügyi és biztonsági jelentésében megfogalmazott ajánlásoknak. Továbbá a terhességmegszakítás elvégzésének lelkiismereti okokból történő megtagadására vonatkozó jogszabályok nincsenek összhangban  a nemzetközi emberi jogi egyezmények testületeinek joggyakorlatával, a nemzetközi és regionális szakértők nemi és reprodukciós egészségre és jogokra vonatkozó megállapításaival  és a munkacsoport 2016-os egészségügyi és biztonsági tematikus jelentésével.
A munkacsoport felkéri a kormànyt annak biztosítàsàra, hogy a legàlis terhességmegszakítàsnak ne legyen akadàlya a szükségtelen vàrakozàsi időszak, a tanàcsadàs soràn tapasztalat ellenséges magatartàs, vagy a terhességmegszakítàs lelkiismereti okokból történő megtagadàsa. Arról értesültünk tovàbbà, hogy Magyarorszàgon magas a terhességmegszakítàsok arànya: minden 3. terhességet megszakítanak, szemben a minden 5. terhességre eső egy terhességmegszakítàssal, amely az EU àtlag. Ezért a szakértői csoport véleménye szerint a kormánynak minél előbb gondoskodnia kell arról, hogy minden nő és làny megfizethető módon hozzáférjen a fogamzásgátlás lehetőségéhez.

A megkérdezettek arról számoltak be, hogy a roma nőket egyes egészségügyi intézményekben elkülönítik. Ezt a gyakorlatot a munkacsoport véleménye szerint meg kell szüntetni. Ezenkívül a roma lányok körében egyre többször fordul elő fiatalkori terhesség, ami miatt az esetükben jelentősen növekszik a gyermekágyi halandóság és a szülés utáni sipoly egészségügyi kockázata. A korai és a nem kívánt terhesség megelőzése érdekében a munkacsoport azt javasolja, hogy az általános és a középiskolák nemzeti tananyagában szerepeljen a tudományos ismeretekre és emberi jogokra épülő szexuális felvilágosítás, továbbá legyen elérhető a családtervezési szolgálathoz és az ingyenes fogamzásgátláshoz való hozzáférés.
A császármetszések aránya 33,4%, a gátmetszések aránya 90% – ezek, valamint a gyógyszeres terhességmegszakítás alkalmazásának hiányára vonatkozó adatok az egészségügyi beavatkozások túlzott alkalmazását mutatják, ami nincs összhangban a WHO ajánlásaival. Kormányzati források arról tájékoztattak minket, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma már vizsgálja a jelenség okait. A munkacsoport reméli, hogy a Minisztérium operatív iránymutatásokat készít majd annak érdekében, hogy csökkentse az egészségügyi beavatkozások túlzott alkalmazásának a nők egészségére gyakorolt veszélyét.

Nőkkel szembeni erőszak
A munkacsoport méltatja a Büntető Törvénykönyv 2013. évi módosítását, amely definiálta és megtiltotta a családon belüli erőszakot, beleértve a testi, lelki és gazdasági erőszakot is. Úgy értesültünk az érintett hatóságoktól, hogy a tilalom a házasságon kívüli intim kapcsolatokra is kiterjed, ideértve az azonos neműek közötti intim kapcsolatokat is.  A látogatásunk alatt összegyűjtött információkból úgy tűnik, hogy 2009 óta hatékony rendszer működik a távoltartási végzések kiadásával kapcsolatban. Néhány kormányzati forrásunk azonban úgy vélte, hogy a távoltartást hosszabb időszakokra is engedélyezni kellene. A családon belüli erőszak megelőzésére irányuló jogszabályok terén bekövetkezett fejlődés ellenére a kormányzati partnereink arról tájékoztattak minket, hogy 2015-ben 88 nő vesztette életét családon belüli erőszak miatt, ami az összes emberölés 43%-ának felel meg. 

Szakértői csoportunk olyan, az 1990-es évekből származó adatokat kapott a Kriminológiai Intézettől, amelyek szerint a szexuális visszaélésekről az esetek 90%-ában nem tettek feljelentést. Újabb hivatalos adatok nem állnak rendelkezésre, azonban a CEDAW bizottsághoz (Convention on the Eliminiation of All Forms of Discrimiation, Egyezmény a Nők elleni Diszkrimináció valamennyi formájának Felszámolásáról) érkezett jelentések szerint a 33 európai ország közül Magyarországon az egyik legalacsonyabb a nemi erőszak miatti feljelentések száma. Kormànyzati forràsokból ùgy értesültünk, hogy a bejelentések arànya az utóbbi időben jelentősen emelkedett.
A kormánynak tovàbbi tudatosító kampányokat kellene folytatnia a feljelentések ösztönzésére, és nemi érzékenyítő tréningeket tartani a rendfenntartó és bűnüldöző szervek alkalmazottainak. Javasoljuk azt is, hogy a rendvédelmi és bűnüldöző szervek minden esetben küldjék tovább az áldozatokat szűrésre és orvosi vizsgálatra, ideértve a sürgősségi fogamzásgátlási ellátást is. Értesülésem szerint tovàbbi erőfeszítések történtek arra a tendenciára vonatkozóan, hogy a rendfenntartó szervek dolgozói a sértettet hibáztatják, amelyet jól szemléltet egy korábbi videofelvétel, amelyben a rendőrség a lányokat a szexuális bűnelkövetőkkel szembeni védekezésre kívánta felkészíteni, és amelyben sajnálatos módon az áldozatra hárították a felelősséget, amikor az öltözködést és a flörtölést nevezték meg az erőszakos támadások szokásos okaként. Az àldozatsegítő szolgàlattól értesültünk a rendőrségen működő képzésekről, a reviktimizàció elkerülése érdekében.

A munkacsoport javasolja, hogy a családon belüli erőszak megelőzése érdekében megtett pozitív jogalkotási és intézményi intézkedéseket egészítsék ki egy átfogó nemzeti stratégia kialakításával, egy egységes adatbázissal a nemi alapú erőszak eseteiben tett panaszok, a távoltartási végzések, a vádemelések, elítélések és ítéletek számának elemzésére, illetőleg mielőbb meg kell valósítani az Isztambuli egyezmény ratifikálását.
A prostitúció önmagában nem tiltott, azonban szabálysértésként büntetendő garázdaság miatt, ha tiltott területen követik el, vagy ha az érintett személy nem rendelkezik naprakész orvosi igazolással. A munkacsoport úgy értesült, hogy 2014-ben jelentős számú leánygyermeket vettek őrizetbe prostitúció miatt, és több százat meg is bírságoltak. Ha nem fizetik ki a bírságot, büntetés-végrehajtási intézetben tartják őket fogva. Magyarország az emberkereskedelem terén elsősorban származási ország és tranzitország. Arról értesültünk, hogy a roma nők és lányok teszik ki a prostitúcióra irányuló emberkereskedelem áldozatainak 40%-át.
A megkérdezett partnerek arról tájékoztattak minket, hogy nem hoznak eredményeket az emberkereskedelem áldozatainak azonosítására szolgáló eszközök (különösen a határátkelőhelyeken és a migránsokat, menekülteket és menedékkérőket fogva tartó állomásokon lenne ezekre szükség), és a kormányzati források is megerősítették, hogy valóban nem azonosítottak olyan személyt, aki emberkereskedelem áldozata volt, kivéve azokat, akiket más származási vagy célország hatóságai már azonosítottak. A munkacsoport sürgeti a kormányt, hogy vezessen be az emberkereskedelemmel összefüggésben vagy egyéb módon szexuálisan kizsákmányolt nők és gyermekek azonosítására szolgáló eszközöket. A büntető jellegű intézkedések (a szabálysértési szankciókat is ideértve) bárminemű alkalmazását meg kell szüntetni, és tanácsadási, átképzési, valamint reintegrációs programokat kell kialakítani.

A megkérdezettek arról tájékoztattak minket, hogy azok a migráns nők, akiknek sikerül bejutniuk az országba, főszabályként csak rövid ideig, átutazóban tartózkodnak itt. A munkacsoport meglátogatta a bicskei menekülteket és menedékkérőket befogadó állomást, ahol a megfigyeléseink szerint a nőket külön helyezik el, és a szociális munkások és az egészségügyi dolgozók többsége is nő. A munkacsoport mély aggodalmát fejezi ki azon beszámolók miatt, amelyek szerint még mindig nem biztosítottak a minimális higiéniai és egészségügyi feltételek a szerb határon található tranzitzónákban, ami a nőkre és a lányokra nézve súlyos következményekkel jár. A munkacsoport e halaszthatatlan igényekre reagáló és a migráns nők és lányok alapvető jogait a magyar határon biztosító intézkedések haladéktalan elfogadására és foganatosítására sürgeti a kormányt.  

Következtetések
A jelenlegi kormány demonstrálta együttműködési készségét a nemzetközi emberi jogi mechanizmusokkal, ahogy azt az Egyetemes Időszakos Felülvizsgálat (UPR) és az egyéb különleges eljárások körébe tartozó látogatások során nemrégiben bizonyította is. Szeretnénk ismételten kifejezni a hálánkat a Magyar Kormánynak, hogy meghívta szakértői csoportunkat e látogatás lefolytatására, és hogy őszinte és nyílt párbeszédet folytatott a csoporttal a nemek közötti egyenlőségről és a nők szerepének megerősítéséről. Munkacsoportunk mindazonáltal sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nők jelentős mértékben háttérbe szorulnak Magyarország politikai életében. Ennek hátterében a nők mindent átható, nyilvánvaló sztereotipizálása áll; emellett néhàny közszereplő is úgy nyilatkozott, hogy a nők alkalmatlanok a politikai szerepekre, és ragaszkodott ahhoz, hogy a nőknek elsősorban a feleség- és az anyaszerep való. Ezt súlyosbítja a politikai rendszerben jóformán láthatatlan kisebbségi nőkkel szembeni többszörös hátrányos megkülönböztetés és az idegengyűlölet.

A gazdasági életben olyan intézkedések bevezetésére került sor, amelyek megkönnyítik a munka és a családi élet összeegyeztetését. A kormány azonban – annak ellenére, hogy elismeri a nők gazdasági igényét a munkavégzésre – a szóban forgó politikáját a nők mint háztartásbeli anyák idealizálására alapozta, ezáltal lehetetlen dilemma elé állítva a nőket. Ráadásul a kormány által bevezetett támogatási intézkedések a gyakorlatban elsősorban azoknak a nőknek kedveznek, akik közepes vagy magas jövedelemmel rendelkeznek, és nem oldja meg az alacsony keresetű – köztük a roma – nők problémáját.
A magyar nők politikai és gazdasági életben betöltött szerepe nem erősíthető meg sikeresen anélkül, hogy foglalkoznánk a diszkriminatív sztereotípiákkal, a nőkkel és az LMBTI közösség tagjaival szemben alkalmazott szexista retorikával, valamint azzal, hogy a nők aránytalan terhet viselnek amiatt, hogy szinte kizárólagosan ők látják el a nem fizetett gondozási tevékenységeket.

A nőkkel szembeni diszkrimináció gyakorlati felszámolásához és a nők szerepének megerősítéséhez szükséges gyökeres változást a kormány úgy érhetné el, ha a gyermekeknek a nemek közötti egyenlőséggel és az emberi jogokkal kapcsolatos oktatást biztosítana, valamint ha felhasználná a nemzeti emberi jogi intézménye, a bíróságok és a média segítségét. Ezenkívül a kormánynak gondoskodnia kellene a nők transzformatív emberi jogaival foglalkozó civil szervezetek működőképességéről is. Mindezekkel összefüggésben a munkacsoport határozottan arra ösztönzi a kormányt, hogy teljes körűen érvényesítse a nemek közötti egyenlőség Alaptörvényben foglalt garanciáját, valamint a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét Elősegítő Nemzeti Stratégia valamennyi szempontját. 
A fenti előzetes megállapításokat és következtetéseket egy részletesebb, átfogóbb jelentésben fogjuk bemutatni az Emberi Jogi Tanácsnak 2017 júniusában.”

VÉGE

A jogszabályokban és a gyakorlatban előforduló, nők elleni diszkrimináció feltárásával foglalkozó ENSZ Munkacsoportot az Emberi Jogi Tanács 2011-ben azért hozta létre, hogy az államokkal és egyéb szereplőkkel folytatott konzultáció keretében lehetővé váljon a nőkkel szemben diszkriminatív jogszabályok megszüntetésére vonatkozó vélemények és bevált gyakorlatok azonosítása, előmozdítása és megosztása. A munkacsoport feladata ezenkívül az is, hogy párbeszédet alakítson ki az államokkal és a többi szereplővel azokról a jogszabályokról, amelyek diszkriminatív hatást gyakorolnak a nők tekintetében. A munkacsoport a következő öt független szakértőből áll: Frances Raday (Izrael/Egyesült Királyság), elnök/előadó; Alda Facio (Costa Rica), helyettes elnök; és a többi tag: Emna Aouij (Tunézia), Kamala Chandrakirana (Indonézia) és Eleonora Zielinska (Lengyelország). 

További információért látogassa meg a következő weboldalt: http://www.ohchr.org/EN/Issues/Women/WGWomen/Pages/WGWomenIndex.aspx  

A cikk forrása az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának angol nyelvű honlapja, mely elérhető a következő linkre kattintva:

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...